Soha sem volt kicsi házunk mivel apa és anya is nagyon sokat keres,de ennek ellenére én nem szoktam kihasználni a szüleimet mint egyes kis "mindentmegkapokamitcsakkérek" lány. Nem szeretem az ilyeneket attól hogy valakinek sok vagy kevés pénze van az soha sem határozza meg az embert legalábbis minket a húgommal mindig is így neveltek.
-Jó reggelt felkelni!!-kiabálta Nina az ajtóból.(legalábbis onann halottam a hangot.)
-Megyek már!-mondtam kissé rekedtes hangon.
Megnéztem mennyi az idő. A telefonom kijelzője 5:05 percet mutatott.
-Ninaaa!!-kiabáltam.
-Tessék?-kiáltott vissza.
-Mikor indul a gépünk?-vontam kérdőre.
-Öööö olyan fél 7-kor? Igen azt hiszem-gondolkodott hangosan.
-Köszii! Te mit veszel fel?-vettem a konyha felé az irányt azzal a szándékkal hogy megreggelizem.
-Háát szerintem rövidnadrágot egy sima pólóval. Te?-kérdezte.
-Én még nem tudom de ez most a legkisebb gondunk!-mondtam
-Hol van anya és apa? -kérdeztem.
-Azt hiszem vásárolni mentek! Azt mondták 5 percel ez elött hogy 30 perc múlva jönnek. A cuccaink már a repülőn vannak azt üzenik.-mondta boldogan.
-Jó!Köszii. Akkor figyu egy fél óra múlva legyél lent a bejárati ajtónál és akkor indulhatunk is jó?
-Oksi!-adta meg a rövid választ lefelé futva a lépcsőn.
Megreggeliztem majd a szobám felé vettem az irányt. Megálltam a ruhás szekrényem elött de rájöttem hogy már nincs benne semmi mert minden a repülőn van. Így hát a az íróasztalom mellé néztem mert ott volt a tegnap kikészített ruhám.
Miután felöltöztem kifésültem tűz piros loboncomat majd copfba kötöttem.
Majd körbenéztem még a házat ,hogy mi maradt még el amit elfelejtettem elrakni azt még gyorsan elcsomagoltam majd a bejárati ajtó felé indultam. Szerettem volna még körbefutni a házat de már nem volt időm.
-Na végre hogy itt vagy. 2 percet késtél.-kezdett bele a húgom a monológjába amit aztán félbeszakítottam.
-Elnézést kérek nagyságos úrhölgyem de nagyon siettem.-majd elröhögtem magam.
Nem szólt semmit csak megölelt és indultunk a reptér felé ami 5 perc séta.
Anyáék már vártak minket,ezt a messziről való integetésből tudtam megállapítani.
-Sziasztok!-mondtam majd mindegyiket megöleltem.
-Szia kicsim!-ölelt át anya.
-Halihó!-köszönt apa majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Akkor indulhatunk?-türelmetlenkedett Nina.
-Jó-jó.Nyugi mindjárt megyünk!-mondtam boldogan.
*a gépen*
4 fiú ült mögöttünk. Az egyik aranyos szőke,egy barna bőrű és 2 mosolygós. Nagyon aranyosak voltak. A út felénél elkezdtek énekelni egy angol dalt. Aztán mikor hátrafordultam a szőke nagy mosolyogva hozzám szólt...
.jpg){kind=link}